AJÁNLOM RENDHAGYÓ LAKBERENDEZÉSHEZ, BARKÁCSOLÁSHOZ, SAJÁT KEZŰLEG KÉSZÍTETT AJÁNDÉKOK, DÍSZEK FABRIKÁLÁSÁHOZ

fordító

ecsetnyélből tündérpántlika



Az állandó kincseskamrából -egy építőipari vállalkozás sitt-telepéről- kihalásztam két ecsetet.
Egy csavarhúzóval kiszedtem a fejet tartó kapcsokat (olyan, mint a tűzőgépkapocs, csak erősebb), leválasztottam a nyakról a fejet (és még csak vér se folyt...)

Ugyanezt elkövettem a másik ecsettel is.

Itt látszanak a kapcsok is.



Következett a csiszolás...


Ilyenek lettek lecsiszolt, megtisztított állapotban. Kifúrtam a szalagoknak szükséges lyukakat és...







... hurkapálcával betömködtem azokat. 
Ez két céltszolgál: egyrészt a festéskor tiszták maradnak a lyukak, másrészt a teljes ecsetnyelet le lehet festeni egyszerre, mert a hurkapálcák segítik a fogást, mikor már csak ott hiányzik a festék, ahol eddig tartottuk a fát.
A zománcfestéket ecsettel vittem fel.
A száradáshoz az ecseten lévő eredeti akasztófuratokat használtam.
Száradás után kiszedegettem a pöcköket.
A következő módon rögzítettem a szatén szalagokat: dupla szálat számoltam, középen félbehajtottam, úgy fűztem át egy alkalmas tű fokán. Azt átvezettem az ecsetnyél furatán, (aztán a tűt levéve róla) a hurokba pedig belehúztam a szalagpár szabadon libegő végeit. Szorosra húztam és láng fölött  kicsit megolvasztottam a szalagvégeket, hogy a későbbi foszlást megelőzzem. Lehet egy cseppnyi pillanatragasztóval is rögzíteni az ecsetnyélnél lévő hurkokat, hogy ne lazuljanak ki.

Ilyenek lettek a libegő-lobogó, tánchoz, játékhoz is alkalmas pántlikás ecsetnyelek.














A pirosat Rege választotta magának,


a másikat unokatestvérének, Borikának adtuk (Borika blogja itt olvasható).




Nincsenek megjegyzések: